Figyelem!

Kedves régi olvasók! 

Mostanában nem blogoltam, talán mert minden összejött egyszerre, de most itt vagyok! És itt is leszek, ha ti is itt lesztek velem! 

Arra gondoltam, hogy elkezdeném egy pár régen megalkotott blogomat és folyamatosan tölteném fel nektek a részeket, de csak ha érdekel titeket! 

Kérek mindenkit, aki olvasta ezt a történetet vagy valamelyik másik blogomat vagy véletlen az összes eddigit, kommenteljen ide és meglátjuk, hogy hogy alakul. 

Nem szeretném csak magamnak írni! Ha nem érdekelne senkit, akkor is megírom (talán!) és vagy megtartom magamnak, hogy később el tudjam olvasni, vagy odaadom valakinek.

Szóval minden rajtatok múlik! Puszi mindenkinek!:)

KÖSZÖNET!

Köszönöm az összes olvasómnak, hogy kitartotottatok a blog mellett és bár a hosszú kihagyások
miatt sem hagytátok abba az olvasását!

Köszönöm a kommenteket és a vélemény-kinyilvánításokat egyes részeknél!

Köszönöm a közel 4000 olvasót és a 7 feliratkozót!

Köszönöm, hogy olvastátok!
Ha akartok, majd nézzetek be ide is:

Dreamworld

Láthatatlan...

Hamarosan jönnek az első részek!:) 

Rita

~Végszó~

~zene~



Felvette és már nagyon vigyorgott, amit végképp nem értettem.
-Mi van?-kérdeztem olyan hülye fejjel, amilyennel csak lehetett.
A feje mögül megláttam pár barna tincset, mire még hülyébb fejet vágtam.
-Most rohadt gyorsan barna tincseid lettek vagy tényleg van valaki mögötted?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
Emily csak vicsorgott tovább, mi meg Olivia-val nem nagyon értettük a helyzetet. Hirtelen megcsörrent Oliv telefonja és elment, én pedig (bár nem szép dolog) hallgatóztam.
-Haló!-vette fel nővérem.
- ..................
-Igen itthon van! Kb. egy fél órája érkezett meg!
- ..................
-Rendben!
- ..................
-Oké! Pillanat!-mondta Olivia, letette a telefont, de nem jött vissza hozzám.
Hallottam, ahogy nyitódik az ajtó és aztán egyből csukódik is.
-Héééj! Itt hagysz és el se köszönsz?-háborodtam fel, gondoltam, hogy a tesóm csak úgy elment.-Mindjárt jövök!-szóltam oda Emily-nek.
Lebaktattam a lépcsőn, átrohantam a nappalin és a hosszú folyosón, egészen a bejáratig. Mikor odaértem, megtámasztottam magamat a térdeimen, mert kifáradtam. A padlót kémleltem és a nővérem cipőjét, aki mégsem ment el ezek szerint.
-Várjunk!-kiáltottam fel magamban és felhúztam az egyik szemöldököm.
A nővéremnek nincs is ilyen cipője, sőt! Nem hord férfi cipőt! És nincs is ekkora lába! Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, mert megijedtem, hogy ki állhat előttem. Nagyon-nagyon lassan néztem felfelé az előttem álló emberen. Valahogy ismerős volt a cipője, a nadrágja és a felsője is. Felegyenesedtem és amikor megláttam, hogy ki is az, az örömtől könnyezve a nyakába vetettem magam.
-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem a szőkeségtől, miközben a könnyeimet törölgettem.
-Tegnap este, amikor elmentem hozzátok, megmondtad, hogy mikor indul a gépetek, én meg jöttem utánad!-mosolygott.
-De...miért?-kérdeztem és kibújtam az öleléséből.
-Mert hozzám tartozol!-mosolygott és végig a szemembe nézett.
Lassan összeértek ajkaink és a csók végén elkerekedett mindkét szemem.
-ÚRISTEN!-sikítottam és felrohantam, otthagyva Niall-t, bár gondoltam, hogy úgyis utánam jön.
Visszaszaladtam a szobámba, bevágódtam a gép elé és már minden tiszta volt.
-Harry?!-mondtam ki végül, amikor már tudtam, hogy az nem Emily frissen festett barna haja.
Harry előbújt Emily mögül, majd megcsókolta és intett egyet a kamerába.
-Várj!-fordultam Niall-höz.-Te hívtad a nővéremet?
Niall csak bólintott.
-Honnan tudtad a számát?-értetlenkedtem.
-Emily adta meg!-vigyorgott.
-De nektek már nem kellene az arénában lenni?-kérdeztük Emily-vel egyszerre.
-Szabadnapunk van!
Még beszélgettünk egymással, majd letettük. Niall kitalálta, hogy megmutathatnám neki a várost. Olivia éppen visszaért és szóltam neki, hogy elmegyünk.
-Jó szórakozást!-mosolygott, majd elmentünk.
A hátralévő nap Niall-el hülyéskedtünk. Össze-vissza járkáltunk, végül a tengerparton kötöttünk ki. Leültünk a puha homokba és néztük a naplementét.
-Nekem hajnalban vissza kell mennem!-mondta Niall.
Tudtam, hogy nem maradhat itt, mivel turnéznak, de jó lett volna, ha még maradna. Niall összekulcsolta a kezünket és megcsókolt.

~hónapokkal később~
Hamarosan vége a sulinak és jön a nyár. Ha kitűnő lesz a bizonyítványom, kimehetek Londonba. De most nem csak egy-két napra, hanem kiköltöznék, Emily-vel.
Még mindig együtt vagyunk a fiúkkal, minden nap beszélünk velük és már velük is megbeszéltük a nyarat. Megígérték, hogy támogatnak majd, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezzük és oda is költözhetnénk hozzájuk.
Még mi sem nagyon tudjuk, hogy hogy legyen, de mindenképpen kiállunk a fiúk mellett és mi is támogatjuk őket mindenben.
Azt hiszem, ez lesz életünk legjobb nyara.*-*

VÉGE.

~10.~

~zene~

Én is gyorsan megcsináltam mindent, Leah már odalent csinált melegszendvicset, megettük, majd elköszöntünk tőle és elindultunk a reptérre. Fogtunk egy taxit, belepakoltuk a bőröndjeinket és beszálltunk.
Elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha...mi lett volna, ha nem jöhettünk volna a koncertekre? Mi lett volna, ha nem is vesznek minket észre? Mi lett volna, ha nem pont Harry és Niall vesz észre minket? Akkor mit mondtunk volna? O.O Mi lett volna, ha tegnap hamarabb végeznek és milyen lett volna az esténk?
Ezer kérdés kavargott a fejemben, de a taxis mély hangja megzavarta gondolatmenetemet. Kiszálltunk, fizettünk, kiszedtük a cuccainkat és elindultunk a bejárat felé.
Beértünk, csekkoltattuk a cuccainkat, odaadtuk a repjegyünket és még beszélgettünk kicsit Emily-vel, mivel ő másik géppel megy.
Beszéltünk Harry-ről, Niall-ről és arról, hogy milyen jó is volt kettő hosszú napig együtt lenni és élőben beszélgetni és hülyülni, mint régen. Egymás után mondták be Emily és az én gépem indulását, szóval búcsúzkodni kellett.
-Hiányozni fogsz!-nevettem el magam.
-Te is!-nevetett most már ő is.
Nevetve megöleltük egymást és nyomtunk puszit a másik arcára. Reménykedtem benne, hogy nem nekem kell otthagynom őt, de ő sem mozdult. Tudhattam volna! Mind a ketten makacsok vagyunk és mindig azt akarjuk, hogy ne nekünk kelljen otthagyni a másikat.
Még egyszer megöleltük egymást.
-Akkor egyszerre!-mondtam.
-Rendben! 3...
-2...
-Szia!-köszönt el nevetve.
-Szia!-mosolyodtam el.
Megfordultunk és elindultunk a gépek felé. Néha-néha visszanéztünk és mosolyogva intettünk a másiknak, majd amikor a kanyarhoz értem, megálltam, láttam, hogy Emily is ott van.
Bólintott egyet, mire én is és egyszerre indultunk el, már nem látva a másikat. A búcsúzkodás mindig rosszul érintett, bár nem mutattam, de kicsit rossz volt, hogy most újabb időre nem látom.
Hamarosan felszálltam a gépre, hamarosan elindultunk, feltettem a fejhallgatót és zenét kezdtem hallgatni, miközben még mindig Niall-ön kattogott az agyam. Vele kapcsolatban is kavarogtam, mivel nem valami szépen váltunk el és nem hinném, hogy lenne még rá esélyem, hogy újra találkozzak vele vagy a fiúkkal.
Csak bambultam ki az ablakon és néztem a felhőket, miközben azon gondolkoztam, hogy hogy is szúrhattam el ennyire...

1 óra gondolkozás után leszállt a gépem. Sietve megkerestem a csomagjaimat és elindultam kifelé. Csak két napig nem voltam itthon, de már hiányzott minden és mindenki.
-Még egy negyed óra és otthon vagyok!-sikítottam magamban.
Kiléptem az ajtón és siettem a vonathoz. Vettem egy jegyet és futólépésben szálltam fel a vonatra. Felráncigáltam magammal a bőröndömet és lassan elindultunk. Elővettem a mobilomat, hozzádugtam a fülesemet és zenét kezdtem hallgatni. Csukott szemmel élveztem a vonat enyhe rázkódását és a Little Mix-es lányok kellemesen lágy hangját.
Egyszer csak valaki kicsit megbökött, mire hirtelen kinyitottam a szememet és kivettem a fülhallgatót a fülemből. A kalauz állt előttem és a jegyemet akarta látni, odaadtam neki, aláfirkantotta, elment és visszatettem a fülesemet.
Megérkeztünk egy 10 perc múlva, leszálltam és közepes tempóban indultam haza.

A kulcsot beletettem a zárba, elfordítottam és benyitottam.
-Tamara?!-hallottam meg a nővérem kíváncsi hangját a konyhából.
A bőröndömet ledobtam a folyosóra és szaladtam a hang irányába. Átkaroltuk egymást és nyomtunk egy-két puszit a másik arcára.
-Na mesélj! Milyen volt?-kérdezte, miközben elengedett és csinálta tovább a kaját.
Kinyitottam a hűtőt és kivettem két szelet felvágottat, leültem az asztalhoz, elrágcsáltam az ennivalót és belekezdtem a mesélésbe és kicsit el is szomorodtam a végére.
-Értem!-mondta végül a nővérem és megsimogatta a hátamat, vigasztaláskép.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd megparancsolta, hogy gyorsan beszéljek Emily-vel, hátha megérkezett már.
Fent volt, szóval hazaért és gyorsan rá is csörögtem. Felvette és már nagyon vigyorgott, amit végképp nem értettem...

~9.~

~zene~

~Tamara~

Éppen az álmom legjobb részénél tartottam, amikor arra keltem, hogy kis kavicsok kopognak az ablakon. Odaszaladtam az ablakhoz és kinéztem, hogy mi vagy ki lehet az, aki ilyenkor szórakozik.
Mikor megláttam, ki az, nem hittem el. Az imádott arca az ablak felé nézett és mikor meglátott halvány mosolyra húzódott a szája.

Felvettem az egyik pulcsimat, kinyitottam az ablakot és kimásztam Niall-höz. Kicsit még bántott a dolog, hogy nem jöttek el, ezért most flegmára vettem a figurámat. Csípőre tettem a kezemet és belekezdtem.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Csak azt szeretném mondani, hogy ne haragudjatok, mert nem mentünk!

-Aha, oké. 

2-3 percig kínos csönd volt, mikor bevillant valami.

-Várj! Honnan tudtad, hogy hol lakok?-húztam fel az egyik szemöldököm.

-Mikor végeztünk, kimentünk, hogy elvigyünk titeket a randira, de már nem voltatok ott. Én visszamentem az öltözőmbe, Harry meg ottmaradt és nézelődött. Meglátott téged, utánad ment, aztán szólt nekem is hogy menjek. Már pont meg akartunk szólítani, amikor bejöttél. Szóval...ennyi.-hadarta el.

-Értem...hát, ha csak ennyit akartál, akkor én mennék, mert délelőtt 10kor indul a gépünk és szeretnék aludni egy kicsit.

Niall kicsit elkeseredettnek látszott.

-Oké! Akkor hagylak! Jó utat!-mondta, megölelt és most már nem volt biztos abban, hogy megpusziljon-e.

A végén kaptam egy puszit a homlokomra és egy utolsó 'mindjárt megölsz' mosolyt. Eltotyogtam Niall mellett a bejárati ajtóig, de aztán eszembe jutott, hogy az zárva van. Csak az ablakon keresztül juthatok be.

-Öö..Niall!

-Igen?-fordult vissza egyből.

-Segítenél bejutni?

-Persze!-mosolyodott el halványan.

Visszamentünk az ablakhoz, felültem Niall nyakába, megkapaszkodtam a párkányban és nagy nehezen felhúztam magam. 

-Köszi!-mosolyogtam rá.

-Nincs mit! Jó éjt!-köszönt el.

-Neked is!

Akartam még tőle valamit. Nekem nem volt elég egy kis puszi a homlokomra. Akármennyire is szeretnék rá haragudni, nem megy. Olyan ártatlan...
Felvettem a mamuszomat és rohantam a lépcső felé. Halkan, de gyorsan lépkedtem, majd végül megbotlottam és gurultam lefelé. 

-Hát oké! Így is le lehet jutni!-suttogtam magamban és reméltem, hogy senkit nem keltettem fel.

Megigazítottam magamon a pizsamát és a hajamat is és hiperszuper gyorsasággal téptem fel a zárat. Nagy lelkesen mentem ki, de Niall már eltűnt. Ez se az én napom! -_- Szomorúan visszacsoszogtam az ajtóhoz és találtam ott egy cetlit.

Emily!

Kérlek ne haragudj, hogy nem mentünk!

Csak túl sokáig öltöztünk
és így elment az idő.

Remélem még találkozunk és
tartjuk majd a kapcsolatot!

Jó utat! 

Harry.

Ez kedves volt tőle. felvettem, bezártam az ajtót és felmentem. Letettem Emily éjjeliszekrényére a papírt és bedőltem az ágyamba...kikészültem. Elővettem a telefonomat és a közös képeinket kezdtem nézegetni. Egy-egy képen elmosolyodtam és eszembe jutott az a pár perc, amikor a színpadon voltunk. 

More Than This...szóval komolyan gondolták és nem csak szórakozni akartak velünk?! Milyen jó is lett volna...
Várjunk! Harry azt írta, hogy szeretné tartani a kapcsolatot. Oké! Hogyan? A telefon az túl drága lenne, Facebook-on egy csomó fake van és nem tudod, hogy melyik az igazi és melyik a kamu. Twitter-en! Akkor Twitter-en fogunk beszélgetni velük! Vagy nem tudom! Fogalmam nincs! Idővel majd kiderül, de lehet, hogy nem lesz ebből semmi. 

A telefonommal a kezemben aludtam el és reméltem, hogy Niall még egyszer eljön és lesz valami. De nem jött.

~reggel~
Iszonyatosan hangos zenére keltem, mivel a telefon a fejemnél volt. Üvöltözve lenyomtam és felkeltem. Emily már fel volt és a Harry-től kapott üzenetét olvasgatta.

-Emily! Ezt akarod egész nap csinálni?-kérdeztem.

-Aha!

-Haladj! Öltözz, mosakodj meg, nézz szét, hogy nem hagysz-e itt valamit, menj enni és mehetünk!-utasítottam.

-Mindjárt!-mondta. 

Fél perc múlva már elkezdett öltözni és csinálta a dolgát. Én is gyorsan megcsináltam mindent, Leah már odalent csinált melegszendvicset, megettük, majd elköszöntünk tőle és elindultunk a reptérre...

~8.~

~zene~



~Tamara~

Délután 5kor az ébresztőmre keltem. Volt egy egész óránk, hogy elkészüljünk és odaérjünk a koncertre. Gyorsan előkotortam egy ruhát és felöltöztem. Emily kint volt Leah-val és beszélgettek.
-Emily! Készülni kellene! Mindjárt negyed 6!-szóltam a barátnőmnek.
-Megyek!-mondta és kipattant a székből, majd rohant öltözni.
Leültem a helyére és enni kezdtem.

~Emily~
Nagyon ideges voltam a koncert és a randi miatt is. Valami csinosat akartam felvenni, de nem találtam semmi elfogadhatót a ruháim között...Behívtam Tamarát, aki éppen evett, hogy segítsen egy kicsit.
Túl sokáig tartott a keresgélés és elszaladt az idő. Mire megtaláltuk a megfelelő ruhát és felöltöztem, már 17:50 volt.
-Baszd meg, Emily!-röhögött Tamara.-Máskor 20 perccel hamarabb kezdj el készülődni!
Csak nevettem, majd elindultunk. Volt kemény 10 percünk, hogy odaérjünk. Mivel az út az arénáig eleve 10 perc, ezért szóltunk a taxisnak, hogy kap 20font borravalót, ha 5 perc alatt ott leszünk.
Sikerült is neki. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk, kifizettük a taxist és rohantunk az arénába.
Be is értünk, az őrök mosolyogva beengedtek, mi pedig szinte mindenkit felökleltünk.
Amikor végre már a színpad előtt voltunk, kicsit kifújtuk magunkat, de utána megint pörögtünk, mert ugráltunk és énekeltük a szövegeket.
De ezúttal kicsit furcsák voltak...Egyszer-kétszer ránk néztek, de nem mosolyogtak meg semmi, csak komoly fejjel énekeltek tovább.
Furaaaa.... O.O

~Tamara~
A fiúk most egy kicsit furcsák voltak. Nem volt valami jó kedvük, sőt! Igazából olyanok voltak, mint egy darab szar. Mint aki halálra unja az életét. Pedig az ő életük aztán nem semmi...

~másfél óra múlva~
A koncertnek vége és siettünk a hátsó bejárathoz, ugyanis Harry találkozik Emily-vel, Niall pedig értem jön hamarosan.
Már ott vártunk egy jó fél órája, de még semmi életjelet nem mutattak.
-Talán mennünk kéne!-mondta szomorúan Emily.
-Lehet...a tegnapi nap és a mai délelőtt lehet...hogy csak egy buta álom!
-Menjünk haza?
-Menjünk! El se kellett volna jönnünk!
Kicsit rosszul éreztem magam, amiatt, hogy ezt mondtam, de ez hülyeség. Niall majd pont belém fog szeretni. Ja...jó vicc. Ez csak egy idióta álom és valakinek már ideje lenne felkeltenie!
Emily előre ment és le is csapott az egyik taxira.
-Tamara! Jössz már?
-Menj csak! Inkább sétálok!
Meghúzta a vállát, beült a kocsiba és elindultak. Bekapcsoltam a telefonomat, betettem a fülest és zenét kezdtem hallgatni. Persze...most is One Direction-t. Hiába hallgattam a pörgős számokat, egyfolytában a Summer Love és a Tell me a lie volt a fejemben. Nagyban gondolkoztam, hogy miért lehetett Niall-nek és Harry-nek ilyen hangulata, de sehogy sem jutott eszembe semmilyen elfogadható magyarázat. Legalább egy nyomorék kis mosoly lehetett volna a fejükön.

~Harry~
Niall-el éppen a hátsó bejárathoz készültünk. Siettünk, mert a koncertnek már lassan egy órája vége volt. Nehezen sikerült kinyitni az ajtót, de senki nem volt már hátul.
-Haver...ezt elcsesztük!-szóltam oda Niall-nek.
-Hát el!
Niall visszament az öltözőjébe, de én még kémleltem egy kicsit. Megláttam egy alakot az úton sétálni és mivel a lámpák világítottam ki tudtam venni belőle annyit, hogy szőke és atléta van rajta. Hát oké, azért kicsit hideg van. Felkaptam magamra egy pulcsit és elvettem a dzsekimet a fogasról. A lány felé indultam. Mikor közelebb értem, már tudtam, hogy ki sétál előttem. Tamara volt az, aki fülhallgatóval is olyan hangosan hallgatja a zenét, hogy a 20-30 méteres körzetében is lehet hallani.
Mögötte lépegettem, éppen meg akartam szólítani, mikor kaptam egy SMS-t.

Harry! Hova tűntél?
Niall.

Gyorsan visszaírtam neki, hogy induljon el a főúton és majd találkozunk. 

3-4 perc múlva lépteket hallottam magam mögül. 

-Huhh...haver...-kezdte Niall, de nem mondta tovább, mert meglátta Tamarát.

~Tamara~

Elég rossz kedvem volt, így, hogy nem jöttek el, de fel kéne már fognom, hogy ők sztárok és millió meg egy gyönyörű lány van a világon. Én meg csak egy lány vagyok. Egy nyomi fangirl.
Éppen a They Don't Know About Us-t hallgattam, végiggondoltam, hogy miről is szól és könnyezni kezdtem. Mikor már Leah háza előtt voltam, megkerestem a kulcsokat, beletettem a zárba, elfordítottam a kulcsokat, bementem és felrohantam a szobánkba, miközben a könnyeimet kezdtem törölgetni.
Letusoltam és elmentem aludni. Emily már rég ágyban volt és én is bedőltem az enyémbe. 

Hamar elfogott az álom. Éppen az álmom legjobb részénél tartottam, amikor arra keltem, hogy...

~7.~

~zene~




~11:00~
-EMILY!!! KELLJ FEEEEEEEEEEEEEEEL!!!-ordítottam, miután felkeltem.
-NE ORDÍTS!-kiabált Emily.
-Sietnünk kell! 11 óra van és van egy óránk, mielőtt elkezdődik a koncert!
-Mi?!-kelt ki egyből az ágyból.
Rohantunk a fürdőbe, egyszerre. Mivel nagyon nagyon siettünk, nem érdekelte egyikünket sem, hogy a másik bent van. Beszálltam a zuhanykabinba, becsuktam az ajtót, gyorsan lezuhanyoztam, amíg Emily megmosakodott és fogat mosott. Mikor végeztünk, helyet cseréltünk és 15 perc alatt kész is voltunk. Gyorsan felöltöztem és Emily is.
Mikor kész lettünk, megreggeliztünk, írtunk Leah-nak egy levelet, hogy elmentünk, kimentünk az ajtón, én bezártam, Emily pedig fogott egy taxit.
10 perc múlva már ott is voltunk az arénában. Bementünk, odaadtuk a jegyet és gyorsan előretolakodtunk. Ma már sokkal többen voltak, szerencsére az első sorba kerültünk és elkezdődött.
Bemutattak egy kisfilmet, aztán jöttek a fiúk. Beszaladtak a színpadra és a lányok sikítani kezdtek. Azt hittem leütöm őket, mert már közel voltak ahhoz, hogy kiszakítsák a dobhártyámat.
A fiúk elkezdték a műsort és az Up all night-tal kezdtek, aztán az I would és a  Heart Attack. Miközben Niall "Ow!" részei voltak, észrevett minket és egy hatalmas mosoly ült ki az arcára, amit a többiek észre is vettek. Niall megint ránk nézett, utána pedig a többiek is. Intettünk nekik, ők pedig bólintottak és énekeltek tovább.
A Heart Attack után volt egy kis pihenő a fiúknak és mentek átöltözni, de addig beadtak egy kisfilmet. :D Nagyon tetszett és végigröhögtük. Eszméletlen, hogy Niall milyen édes. *-* Meg a többiek is, de ő főleg.
5 perc múlva visszajöttek és sunyin összenéztek.
-O-óóóó! Ezek mesterkednek valamiben!-nézett rám Emily.
Elkezdtek énekelni, láttuk, hogy Harry és Niall összesúgnak... Egymásra néztünk Emily-vel és mire visszafordultunk, már magunk előtt láttuk a kedvencünk kezét. Megint egymásra néztünk és vigyorogtunk egy hatalmasat, majd vissza és egy lágy mosolyt eresztve megfogtuk a fiúk kezét.
Felálltunk a színpadra és csak néztük a tömeget.
-Ők itt a barátaink! Igaz csak tegnap óta!-mosolygott Liam.
-Igen! Tegnap jobban megismerkedtünk egymással!-vigyorgott Louis.
-De folytassuk!-mondta Zayn és a zene elindult.
Láttam, ahogy Harry sunyin rámosolyog Emily-re, aki kicsit meg is ijedt. Ezen nekem nevetnem kellett. XD Ekkor Niall rám nézett és elmosolyodott.
Liam kezdett el énekelni, majd Harry...

~Emily~
Harry kezdett el énekelni. Mélyen a szemembe nézett és a "When he opens his arms and hold you close" résznél szorosan magához ölelt, én pedig azt hittem, hogy meghalok... *-* Az az illat, az a hang, az a...minden! :$

~Tamara~
Harry-t Niall követte. Végig a szemembe nézett, én pedig a gyönyörű kék szemei láttán, meghaltam. Ha nem fogja a kezemet, akkor elájulok.
Louis énekelt és a tömeg sikítani kezdett. Most nem nagyon érdekelt, hiszen Niall fogta a kezemet és...*-* Maga a mennyország!
Már csak az utolsó versszak volt hátra. Az utolsó sornál Harry és Niall megint egymásra néztek, csak mosolyogtak és amikor Liam kiénekelte a "Can love you more than this"-t, a 2 srác bólintott egymásnak, majd Niall visszafordult hozzám és lassan megcsókolt.
Liam abbahagyta, a zenének vége, a csókunknak vége és asszem nekem is mindjárt végem!
Nem jutottam szóhoz, Niall pedig elpirult és mosolygott. Nyomtam egy gyors puszit az arcára és a tömeg ujjongani kezdett.
Miután odajutottam Emily-hez, lemásztunk a színpadról, a fiúk segítségével és visszaültünk a helyünkre. A mellettem álló lány egyfolytában rám vigyorgott és gratulált. Nagyon kedves volt és beszélgettünk egy darabig, majd a fiúk énekeltek tovább.

~a koncert végén~
Emily-vel kibeszéltük a csókos sztorit és olyan jó volt egymásnak áradozni róla. Kifelé tartottunk az arénából, mikor mindketten megijedtünk. Valaki megfogta a vállamat, az Emily-ét is, egymásra néztünk, aztán hátra és megláttuk Harry-t és Niall-t. Megint egymásra néztünk és nevetni kezdtünk.
-Beszélhetnénk?-kérdezte Niall, majd meg sem várva a válaszomat elráncigált egy sarokba.
-Mit szeretnél?-kérdeztem kíváncsian.
-Mondd! Nem lenne kedved eljönni velem...valahova?-kérdezte.
-De! Persze! Mondjuk nekem csak ma lenne jó!-mondtam szomorúan.
-Miért?
-Mert holnap már utazok vissza a nővéremhez, Beverwijk-be! Emily pedig Ulisbach-ba megy haza!
-Kár!.. :| Akkor mit szólnál, ha ma este a koncert után?
-Benne vagyok!-mosolyogtam.
Ott álltunk egymással szemben, tök csöndben, Niall csak bólogat, én meg azon bólogatok, hogy ő bólogat. Semmi értelme nem volt...oO
-Akkoooooor..?! Szeretnél még valamit?-kérdeztem.
-Ja nem!-vágta rá egyből.
-Akkor szia!-mosolyogtam.
-Várj!-rántott vissza hirtelen.
-Áú!
-Bocsi!-mondta és egyre közelebb hajolt felém.
Megint megcsókolt és alig hittem el, hogy Niall James Horan pont engem csókolgat. Ez biztos csak egy álom!
A csók végén elmosolyodott, intett egyet majd elment.
Fantasztikus volt. Elővettem a telefonomat és a közös képünket kezdtem nézni.
-Olyan csodálatos!-suttogtam.
-Bú!-ijesztett meg Emily.
-Kiütöm belőled a szuszt is!-fordultam felé, mire röhögőgörcsöt kapott.
Gyorsan elhallgatott és komoly fejjel nézett rám.
-Harry megcsókolt!-vigyorgott.
-Engem meg Niall!
-Harry elhívott randizni!
-Engem meg Niall!
Így, vigyorogva kisétáltunk az arénából. Beültünk egy taxiba, elővettük a telefonunkat és elkezdtük nyomkodni. Miközben kutattam a telefonomba, észrevettem, hogy Niall valamikor beleírta a számát és "Drága Pici Ír Manóm" néven mentette el.
Ezen nevetnem kellett. :'D Megmutattam Emily-nek, mire majdnem meghalt a röhögéstől.
Hazaértünk, kifizettük a taxist és bementünk a házba. Elmeséltünk mindent Leah-nak és előkészítettük estére a ruháinkat.
Felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyamba. Kemény délután 2kor.

~Emily~
Amíg Tamara aludt, én Leah-val beszélgettem és közben Twittereztem. Egyfolytában Harry volt a fejemben.

~délután 5 óra~

~Tamara~
Délután 5kor az ébresztőmre keltem...

A kövit 12 komi után hozom!