~10.~

~zene~

Én is gyorsan megcsináltam mindent, Leah már odalent csinált melegszendvicset, megettük, majd elköszöntünk tőle és elindultunk a reptérre. Fogtunk egy taxit, belepakoltuk a bőröndjeinket és beszálltunk.
Elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha...mi lett volna, ha nem jöhettünk volna a koncertekre? Mi lett volna, ha nem is vesznek minket észre? Mi lett volna, ha nem pont Harry és Niall vesz észre minket? Akkor mit mondtunk volna? O.O Mi lett volna, ha tegnap hamarabb végeznek és milyen lett volna az esténk?
Ezer kérdés kavargott a fejemben, de a taxis mély hangja megzavarta gondolatmenetemet. Kiszálltunk, fizettünk, kiszedtük a cuccainkat és elindultunk a bejárat felé.
Beértünk, csekkoltattuk a cuccainkat, odaadtuk a repjegyünket és még beszélgettünk kicsit Emily-vel, mivel ő másik géppel megy.
Beszéltünk Harry-ről, Niall-ről és arról, hogy milyen jó is volt kettő hosszú napig együtt lenni és élőben beszélgetni és hülyülni, mint régen. Egymás után mondták be Emily és az én gépem indulását, szóval búcsúzkodni kellett.
-Hiányozni fogsz!-nevettem el magam.
-Te is!-nevetett most már ő is.
Nevetve megöleltük egymást és nyomtunk puszit a másik arcára. Reménykedtem benne, hogy nem nekem kell otthagynom őt, de ő sem mozdult. Tudhattam volna! Mind a ketten makacsok vagyunk és mindig azt akarjuk, hogy ne nekünk kelljen otthagyni a másikat.
Még egyszer megöleltük egymást.
-Akkor egyszerre!-mondtam.
-Rendben! 3...
-2...
-Szia!-köszönt el nevetve.
-Szia!-mosolyodtam el.
Megfordultunk és elindultunk a gépek felé. Néha-néha visszanéztünk és mosolyogva intettünk a másiknak, majd amikor a kanyarhoz értem, megálltam, láttam, hogy Emily is ott van.
Bólintott egyet, mire én is és egyszerre indultunk el, már nem látva a másikat. A búcsúzkodás mindig rosszul érintett, bár nem mutattam, de kicsit rossz volt, hogy most újabb időre nem látom.
Hamarosan felszálltam a gépre, hamarosan elindultunk, feltettem a fejhallgatót és zenét kezdtem hallgatni, miközben még mindig Niall-ön kattogott az agyam. Vele kapcsolatban is kavarogtam, mivel nem valami szépen váltunk el és nem hinném, hogy lenne még rá esélyem, hogy újra találkozzak vele vagy a fiúkkal.
Csak bambultam ki az ablakon és néztem a felhőket, miközben azon gondolkoztam, hogy hogy is szúrhattam el ennyire...

1 óra gondolkozás után leszállt a gépem. Sietve megkerestem a csomagjaimat és elindultam kifelé. Csak két napig nem voltam itthon, de már hiányzott minden és mindenki.
-Még egy negyed óra és otthon vagyok!-sikítottam magamban.
Kiléptem az ajtón és siettem a vonathoz. Vettem egy jegyet és futólépésben szálltam fel a vonatra. Felráncigáltam magammal a bőröndömet és lassan elindultunk. Elővettem a mobilomat, hozzádugtam a fülesemet és zenét kezdtem hallgatni. Csukott szemmel élveztem a vonat enyhe rázkódását és a Little Mix-es lányok kellemesen lágy hangját.
Egyszer csak valaki kicsit megbökött, mire hirtelen kinyitottam a szememet és kivettem a fülhallgatót a fülemből. A kalauz állt előttem és a jegyemet akarta látni, odaadtam neki, aláfirkantotta, elment és visszatettem a fülesemet.
Megérkeztünk egy 10 perc múlva, leszálltam és közepes tempóban indultam haza.

A kulcsot beletettem a zárba, elfordítottam és benyitottam.
-Tamara?!-hallottam meg a nővérem kíváncsi hangját a konyhából.
A bőröndömet ledobtam a folyosóra és szaladtam a hang irányába. Átkaroltuk egymást és nyomtunk egy-két puszit a másik arcára.
-Na mesélj! Milyen volt?-kérdezte, miközben elengedett és csinálta tovább a kaját.
Kinyitottam a hűtőt és kivettem két szelet felvágottat, leültem az asztalhoz, elrágcsáltam az ennivalót és belekezdtem a mesélésbe és kicsit el is szomorodtam a végére.
-Értem!-mondta végül a nővérem és megsimogatta a hátamat, vigasztaláskép.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd megparancsolta, hogy gyorsan beszéljek Emily-vel, hátha megérkezett már.
Fent volt, szóval hazaért és gyorsan rá is csörögtem. Felvette és már nagyon vigyorgott, amit végképp nem értettem...