~9.~

~zene~

~Tamara~

Éppen az álmom legjobb részénél tartottam, amikor arra keltem, hogy kis kavicsok kopognak az ablakon. Odaszaladtam az ablakhoz és kinéztem, hogy mi vagy ki lehet az, aki ilyenkor szórakozik.
Mikor megláttam, ki az, nem hittem el. Az imádott arca az ablak felé nézett és mikor meglátott halvány mosolyra húzódott a szája.

Felvettem az egyik pulcsimat, kinyitottam az ablakot és kimásztam Niall-höz. Kicsit még bántott a dolog, hogy nem jöttek el, ezért most flegmára vettem a figurámat. Csípőre tettem a kezemet és belekezdtem.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Csak azt szeretném mondani, hogy ne haragudjatok, mert nem mentünk!

-Aha, oké. 

2-3 percig kínos csönd volt, mikor bevillant valami.

-Várj! Honnan tudtad, hogy hol lakok?-húztam fel az egyik szemöldököm.

-Mikor végeztünk, kimentünk, hogy elvigyünk titeket a randira, de már nem voltatok ott. Én visszamentem az öltözőmbe, Harry meg ottmaradt és nézelődött. Meglátott téged, utánad ment, aztán szólt nekem is hogy menjek. Már pont meg akartunk szólítani, amikor bejöttél. Szóval...ennyi.-hadarta el.

-Értem...hát, ha csak ennyit akartál, akkor én mennék, mert délelőtt 10kor indul a gépünk és szeretnék aludni egy kicsit.

Niall kicsit elkeseredettnek látszott.

-Oké! Akkor hagylak! Jó utat!-mondta, megölelt és most már nem volt biztos abban, hogy megpusziljon-e.

A végén kaptam egy puszit a homlokomra és egy utolsó 'mindjárt megölsz' mosolyt. Eltotyogtam Niall mellett a bejárati ajtóig, de aztán eszembe jutott, hogy az zárva van. Csak az ablakon keresztül juthatok be.

-Öö..Niall!

-Igen?-fordult vissza egyből.

-Segítenél bejutni?

-Persze!-mosolyodott el halványan.

Visszamentünk az ablakhoz, felültem Niall nyakába, megkapaszkodtam a párkányban és nagy nehezen felhúztam magam. 

-Köszi!-mosolyogtam rá.

-Nincs mit! Jó éjt!-köszönt el.

-Neked is!

Akartam még tőle valamit. Nekem nem volt elég egy kis puszi a homlokomra. Akármennyire is szeretnék rá haragudni, nem megy. Olyan ártatlan...
Felvettem a mamuszomat és rohantam a lépcső felé. Halkan, de gyorsan lépkedtem, majd végül megbotlottam és gurultam lefelé. 

-Hát oké! Így is le lehet jutni!-suttogtam magamban és reméltem, hogy senkit nem keltettem fel.

Megigazítottam magamon a pizsamát és a hajamat is és hiperszuper gyorsasággal téptem fel a zárat. Nagy lelkesen mentem ki, de Niall már eltűnt. Ez se az én napom! -_- Szomorúan visszacsoszogtam az ajtóhoz és találtam ott egy cetlit.

Emily!

Kérlek ne haragudj, hogy nem mentünk!

Csak túl sokáig öltöztünk
és így elment az idő.

Remélem még találkozunk és
tartjuk majd a kapcsolatot!

Jó utat! 

Harry.

Ez kedves volt tőle. felvettem, bezártam az ajtót és felmentem. Letettem Emily éjjeliszekrényére a papírt és bedőltem az ágyamba...kikészültem. Elővettem a telefonomat és a közös képeinket kezdtem nézegetni. Egy-egy képen elmosolyodtam és eszembe jutott az a pár perc, amikor a színpadon voltunk. 

More Than This...szóval komolyan gondolták és nem csak szórakozni akartak velünk?! Milyen jó is lett volna...
Várjunk! Harry azt írta, hogy szeretné tartani a kapcsolatot. Oké! Hogyan? A telefon az túl drága lenne, Facebook-on egy csomó fake van és nem tudod, hogy melyik az igazi és melyik a kamu. Twitter-en! Akkor Twitter-en fogunk beszélgetni velük! Vagy nem tudom! Fogalmam nincs! Idővel majd kiderül, de lehet, hogy nem lesz ebből semmi. 

A telefonommal a kezemben aludtam el és reméltem, hogy Niall még egyszer eljön és lesz valami. De nem jött.

~reggel~
Iszonyatosan hangos zenére keltem, mivel a telefon a fejemnél volt. Üvöltözve lenyomtam és felkeltem. Emily már fel volt és a Harry-től kapott üzenetét olvasgatta.

-Emily! Ezt akarod egész nap csinálni?-kérdeztem.

-Aha!

-Haladj! Öltözz, mosakodj meg, nézz szét, hogy nem hagysz-e itt valamit, menj enni és mehetünk!-utasítottam.

-Mindjárt!-mondta. 

Fél perc múlva már elkezdett öltözni és csinálta a dolgát. Én is gyorsan megcsináltam mindent, Leah már odalent csinált melegszendvicset, megettük, majd elköszöntünk tőle és elindultunk a reptérre...

~8.~

~zene~



~Tamara~

Délután 5kor az ébresztőmre keltem. Volt egy egész óránk, hogy elkészüljünk és odaérjünk a koncertre. Gyorsan előkotortam egy ruhát és felöltöztem. Emily kint volt Leah-val és beszélgettek.
-Emily! Készülni kellene! Mindjárt negyed 6!-szóltam a barátnőmnek.
-Megyek!-mondta és kipattant a székből, majd rohant öltözni.
Leültem a helyére és enni kezdtem.

~Emily~
Nagyon ideges voltam a koncert és a randi miatt is. Valami csinosat akartam felvenni, de nem találtam semmi elfogadhatót a ruháim között...Behívtam Tamarát, aki éppen evett, hogy segítsen egy kicsit.
Túl sokáig tartott a keresgélés és elszaladt az idő. Mire megtaláltuk a megfelelő ruhát és felöltöztem, már 17:50 volt.
-Baszd meg, Emily!-röhögött Tamara.-Máskor 20 perccel hamarabb kezdj el készülődni!
Csak nevettem, majd elindultunk. Volt kemény 10 percünk, hogy odaérjünk. Mivel az út az arénáig eleve 10 perc, ezért szóltunk a taxisnak, hogy kap 20font borravalót, ha 5 perc alatt ott leszünk.
Sikerült is neki. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk, kifizettük a taxist és rohantunk az arénába.
Be is értünk, az őrök mosolyogva beengedtek, mi pedig szinte mindenkit felökleltünk.
Amikor végre már a színpad előtt voltunk, kicsit kifújtuk magunkat, de utána megint pörögtünk, mert ugráltunk és énekeltük a szövegeket.
De ezúttal kicsit furcsák voltak...Egyszer-kétszer ránk néztek, de nem mosolyogtak meg semmi, csak komoly fejjel énekeltek tovább.
Furaaaa.... O.O

~Tamara~
A fiúk most egy kicsit furcsák voltak. Nem volt valami jó kedvük, sőt! Igazából olyanok voltak, mint egy darab szar. Mint aki halálra unja az életét. Pedig az ő életük aztán nem semmi...

~másfél óra múlva~
A koncertnek vége és siettünk a hátsó bejárathoz, ugyanis Harry találkozik Emily-vel, Niall pedig értem jön hamarosan.
Már ott vártunk egy jó fél órája, de még semmi életjelet nem mutattak.
-Talán mennünk kéne!-mondta szomorúan Emily.
-Lehet...a tegnapi nap és a mai délelőtt lehet...hogy csak egy buta álom!
-Menjünk haza?
-Menjünk! El se kellett volna jönnünk!
Kicsit rosszul éreztem magam, amiatt, hogy ezt mondtam, de ez hülyeség. Niall majd pont belém fog szeretni. Ja...jó vicc. Ez csak egy idióta álom és valakinek már ideje lenne felkeltenie!
Emily előre ment és le is csapott az egyik taxira.
-Tamara! Jössz már?
-Menj csak! Inkább sétálok!
Meghúzta a vállát, beült a kocsiba és elindultak. Bekapcsoltam a telefonomat, betettem a fülest és zenét kezdtem hallgatni. Persze...most is One Direction-t. Hiába hallgattam a pörgős számokat, egyfolytában a Summer Love és a Tell me a lie volt a fejemben. Nagyban gondolkoztam, hogy miért lehetett Niall-nek és Harry-nek ilyen hangulata, de sehogy sem jutott eszembe semmilyen elfogadható magyarázat. Legalább egy nyomorék kis mosoly lehetett volna a fejükön.

~Harry~
Niall-el éppen a hátsó bejárathoz készültünk. Siettünk, mert a koncertnek már lassan egy órája vége volt. Nehezen sikerült kinyitni az ajtót, de senki nem volt már hátul.
-Haver...ezt elcsesztük!-szóltam oda Niall-nek.
-Hát el!
Niall visszament az öltözőjébe, de én még kémleltem egy kicsit. Megláttam egy alakot az úton sétálni és mivel a lámpák világítottam ki tudtam venni belőle annyit, hogy szőke és atléta van rajta. Hát oké, azért kicsit hideg van. Felkaptam magamra egy pulcsit és elvettem a dzsekimet a fogasról. A lány felé indultam. Mikor közelebb értem, már tudtam, hogy ki sétál előttem. Tamara volt az, aki fülhallgatóval is olyan hangosan hallgatja a zenét, hogy a 20-30 méteres körzetében is lehet hallani.
Mögötte lépegettem, éppen meg akartam szólítani, mikor kaptam egy SMS-t.

Harry! Hova tűntél?
Niall.

Gyorsan visszaírtam neki, hogy induljon el a főúton és majd találkozunk. 

3-4 perc múlva lépteket hallottam magam mögül. 

-Huhh...haver...-kezdte Niall, de nem mondta tovább, mert meglátta Tamarát.

~Tamara~

Elég rossz kedvem volt, így, hogy nem jöttek el, de fel kéne már fognom, hogy ők sztárok és millió meg egy gyönyörű lány van a világon. Én meg csak egy lány vagyok. Egy nyomi fangirl.
Éppen a They Don't Know About Us-t hallgattam, végiggondoltam, hogy miről is szól és könnyezni kezdtem. Mikor már Leah háza előtt voltam, megkerestem a kulcsokat, beletettem a zárba, elfordítottam a kulcsokat, bementem és felrohantam a szobánkba, miközben a könnyeimet kezdtem törölgetni.
Letusoltam és elmentem aludni. Emily már rég ágyban volt és én is bedőltem az enyémbe. 

Hamar elfogott az álom. Éppen az álmom legjobb részénél tartottam, amikor arra keltem, hogy...