~8.~

~zene~



~Tamara~

Délután 5kor az ébresztőmre keltem. Volt egy egész óránk, hogy elkészüljünk és odaérjünk a koncertre. Gyorsan előkotortam egy ruhát és felöltöztem. Emily kint volt Leah-val és beszélgettek.
-Emily! Készülni kellene! Mindjárt negyed 6!-szóltam a barátnőmnek.
-Megyek!-mondta és kipattant a székből, majd rohant öltözni.
Leültem a helyére és enni kezdtem.

~Emily~
Nagyon ideges voltam a koncert és a randi miatt is. Valami csinosat akartam felvenni, de nem találtam semmi elfogadhatót a ruháim között...Behívtam Tamarát, aki éppen evett, hogy segítsen egy kicsit.
Túl sokáig tartott a keresgélés és elszaladt az idő. Mire megtaláltuk a megfelelő ruhát és felöltöztem, már 17:50 volt.
-Baszd meg, Emily!-röhögött Tamara.-Máskor 20 perccel hamarabb kezdj el készülődni!
Csak nevettem, majd elindultunk. Volt kemény 10 percünk, hogy odaérjünk. Mivel az út az arénáig eleve 10 perc, ezért szóltunk a taxisnak, hogy kap 20font borravalót, ha 5 perc alatt ott leszünk.
Sikerült is neki. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk, kifizettük a taxist és rohantunk az arénába.
Be is értünk, az őrök mosolyogva beengedtek, mi pedig szinte mindenkit felökleltünk.
Amikor végre már a színpad előtt voltunk, kicsit kifújtuk magunkat, de utána megint pörögtünk, mert ugráltunk és énekeltük a szövegeket.
De ezúttal kicsit furcsák voltak...Egyszer-kétszer ránk néztek, de nem mosolyogtak meg semmi, csak komoly fejjel énekeltek tovább.
Furaaaa.... O.O

~Tamara~
A fiúk most egy kicsit furcsák voltak. Nem volt valami jó kedvük, sőt! Igazából olyanok voltak, mint egy darab szar. Mint aki halálra unja az életét. Pedig az ő életük aztán nem semmi...

~másfél óra múlva~
A koncertnek vége és siettünk a hátsó bejárathoz, ugyanis Harry találkozik Emily-vel, Niall pedig értem jön hamarosan.
Már ott vártunk egy jó fél órája, de még semmi életjelet nem mutattak.
-Talán mennünk kéne!-mondta szomorúan Emily.
-Lehet...a tegnapi nap és a mai délelőtt lehet...hogy csak egy buta álom!
-Menjünk haza?
-Menjünk! El se kellett volna jönnünk!
Kicsit rosszul éreztem magam, amiatt, hogy ezt mondtam, de ez hülyeség. Niall majd pont belém fog szeretni. Ja...jó vicc. Ez csak egy idióta álom és valakinek már ideje lenne felkeltenie!
Emily előre ment és le is csapott az egyik taxira.
-Tamara! Jössz már?
-Menj csak! Inkább sétálok!
Meghúzta a vállát, beült a kocsiba és elindultak. Bekapcsoltam a telefonomat, betettem a fülest és zenét kezdtem hallgatni. Persze...most is One Direction-t. Hiába hallgattam a pörgős számokat, egyfolytában a Summer Love és a Tell me a lie volt a fejemben. Nagyban gondolkoztam, hogy miért lehetett Niall-nek és Harry-nek ilyen hangulata, de sehogy sem jutott eszembe semmilyen elfogadható magyarázat. Legalább egy nyomorék kis mosoly lehetett volna a fejükön.

~Harry~
Niall-el éppen a hátsó bejárathoz készültünk. Siettünk, mert a koncertnek már lassan egy órája vége volt. Nehezen sikerült kinyitni az ajtót, de senki nem volt már hátul.
-Haver...ezt elcsesztük!-szóltam oda Niall-nek.
-Hát el!
Niall visszament az öltözőjébe, de én még kémleltem egy kicsit. Megláttam egy alakot az úton sétálni és mivel a lámpák világítottam ki tudtam venni belőle annyit, hogy szőke és atléta van rajta. Hát oké, azért kicsit hideg van. Felkaptam magamra egy pulcsit és elvettem a dzsekimet a fogasról. A lány felé indultam. Mikor közelebb értem, már tudtam, hogy ki sétál előttem. Tamara volt az, aki fülhallgatóval is olyan hangosan hallgatja a zenét, hogy a 20-30 méteres körzetében is lehet hallani.
Mögötte lépegettem, éppen meg akartam szólítani, mikor kaptam egy SMS-t.

Harry! Hova tűntél?
Niall.

Gyorsan visszaírtam neki, hogy induljon el a főúton és majd találkozunk. 

3-4 perc múlva lépteket hallottam magam mögül. 

-Huhh...haver...-kezdte Niall, de nem mondta tovább, mert meglátta Tamarát.

~Tamara~

Elég rossz kedvem volt, így, hogy nem jöttek el, de fel kéne már fognom, hogy ők sztárok és millió meg egy gyönyörű lány van a világon. Én meg csak egy lány vagyok. Egy nyomi fangirl.
Éppen a They Don't Know About Us-t hallgattam, végiggondoltam, hogy miről is szól és könnyezni kezdtem. Mikor már Leah háza előtt voltam, megkerestem a kulcsokat, beletettem a zárba, elfordítottam a kulcsokat, bementem és felrohantam a szobánkba, miközben a könnyeimet kezdtem törölgetni.
Letusoltam és elmentem aludni. Emily már rég ágyban volt és én is bedőltem az enyémbe. 

Hamar elfogott az álom. Éppen az álmom legjobb részénél tartottam, amikor arra keltem, hogy...