~Végszó~

~zene~



Felvette és már nagyon vigyorgott, amit végképp nem értettem.
-Mi van?-kérdeztem olyan hülye fejjel, amilyennel csak lehetett.
A feje mögül megláttam pár barna tincset, mire még hülyébb fejet vágtam.
-Most rohadt gyorsan barna tincseid lettek vagy tényleg van valaki mögötted?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
Emily csak vicsorgott tovább, mi meg Olivia-val nem nagyon értettük a helyzetet. Hirtelen megcsörrent Oliv telefonja és elment, én pedig (bár nem szép dolog) hallgatóztam.
-Haló!-vette fel nővérem.
- ..................
-Igen itthon van! Kb. egy fél órája érkezett meg!
- ..................
-Rendben!
- ..................
-Oké! Pillanat!-mondta Olivia, letette a telefont, de nem jött vissza hozzám.
Hallottam, ahogy nyitódik az ajtó és aztán egyből csukódik is.
-Héééj! Itt hagysz és el se köszönsz?-háborodtam fel, gondoltam, hogy a tesóm csak úgy elment.-Mindjárt jövök!-szóltam oda Emily-nek.
Lebaktattam a lépcsőn, átrohantam a nappalin és a hosszú folyosón, egészen a bejáratig. Mikor odaértem, megtámasztottam magamat a térdeimen, mert kifáradtam. A padlót kémleltem és a nővérem cipőjét, aki mégsem ment el ezek szerint.
-Várjunk!-kiáltottam fel magamban és felhúztam az egyik szemöldököm.
A nővéremnek nincs is ilyen cipője, sőt! Nem hord férfi cipőt! És nincs is ekkora lába! Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, mert megijedtem, hogy ki állhat előttem. Nagyon-nagyon lassan néztem felfelé az előttem álló emberen. Valahogy ismerős volt a cipője, a nadrágja és a felsője is. Felegyenesedtem és amikor megláttam, hogy ki is az, az örömtől könnyezve a nyakába vetettem magam.
-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem a szőkeségtől, miközben a könnyeimet törölgettem.
-Tegnap este, amikor elmentem hozzátok, megmondtad, hogy mikor indul a gépetek, én meg jöttem utánad!-mosolygott.
-De...miért?-kérdeztem és kibújtam az öleléséből.
-Mert hozzám tartozol!-mosolygott és végig a szemembe nézett.
Lassan összeértek ajkaink és a csók végén elkerekedett mindkét szemem.
-ÚRISTEN!-sikítottam és felrohantam, otthagyva Niall-t, bár gondoltam, hogy úgyis utánam jön.
Visszaszaladtam a szobámba, bevágódtam a gép elé és már minden tiszta volt.
-Harry?!-mondtam ki végül, amikor már tudtam, hogy az nem Emily frissen festett barna haja.
Harry előbújt Emily mögül, majd megcsókolta és intett egyet a kamerába.
-Várj!-fordultam Niall-höz.-Te hívtad a nővéremet?
Niall csak bólintott.
-Honnan tudtad a számát?-értetlenkedtem.
-Emily adta meg!-vigyorgott.
-De nektek már nem kellene az arénában lenni?-kérdeztük Emily-vel egyszerre.
-Szabadnapunk van!
Még beszélgettünk egymással, majd letettük. Niall kitalálta, hogy megmutathatnám neki a várost. Olivia éppen visszaért és szóltam neki, hogy elmegyünk.
-Jó szórakozást!-mosolygott, majd elmentünk.
A hátralévő nap Niall-el hülyéskedtünk. Össze-vissza járkáltunk, végül a tengerparton kötöttünk ki. Leültünk a puha homokba és néztük a naplementét.
-Nekem hajnalban vissza kell mennem!-mondta Niall.
Tudtam, hogy nem maradhat itt, mivel turnéznak, de jó lett volna, ha még maradna. Niall összekulcsolta a kezünket és megcsókolt.

~hónapokkal később~
Hamarosan vége a sulinak és jön a nyár. Ha kitűnő lesz a bizonyítványom, kimehetek Londonba. De most nem csak egy-két napra, hanem kiköltöznék, Emily-vel.
Még mindig együtt vagyunk a fiúkkal, minden nap beszélünk velük és már velük is megbeszéltük a nyarat. Megígérték, hogy támogatnak majd, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezzük és oda is költözhetnénk hozzájuk.
Még mi sem nagyon tudjuk, hogy hogy legyen, de mindenképpen kiállunk a fiúk mellett és mi is támogatjuk őket mindenben.
Azt hiszem, ez lesz életünk legjobb nyara.*-*

VÉGE.